Lamentacions de Maria (literatura hongaresa)

De Viquipèdia
Dreceres ràpides: navegació, cerca
El còdex on es conserven les Lamentacions de Maria.

Les Lamentacions de Maria (Ómagyar Mária-siralom) és el poema més antic que es conserva en hongarès. Va ser copiat en un còdex llatí vora l'any 1300, com passa amb el primer text coherent escrit en hongarès (Halotti beszéd és könyörgés; Sermó de funeral i oració), escrit entre el 1192 i el 1195. El text és una traducció o adaptació del poema o la seqüència Planctus ante nescia..., bastant estesa a Europa durant l'edat mitjana. La interpretació de les Lamentacions encara és motiu de debat en la filologia hongaresa, en especial perquè el sentit de determinades frases o paraules continua sent incert. En recollim la interpretació de Dezső Pais.

Text del poema[modifica | modifica el codi]

Text original Pronúncia (segons Dezső Pais) Hongarès modern (segons Ferenc Molnár) Traducció

Volek syrolm thudothlon
syrolmol sepedyk.
buol ozuk epedek.

Volék sirolm tudotlon.

Sirolmol sepedik,
buol oszuk, epedek,

Nem ismertem a siralmat,
Most siralom sebez,
Fájdalom gyötör, epeszt.

No coneixia encara el lament,
ara el lament és una ferida oberta,
el dolor em lacera, llangueixo.

Walasth vylagumtul
sydou fyodumtul
ezes urumemtuul.

Választ világumtuul,
zsidou fiodumtuul,
ézes ürümemtüül.

Zsidók világosságomtól,
Elválasztanak fiamtól,
Édes örömemtől.

Jueus, de la meva llum,
em separen del meu fill,
la meva dolça delícia.

O en eses urodum
eggen yg fyodum,
syrou aniath thekunched
buabeleul kyniuhhad.

Ó én ézes urodum,
eggyen-igy fiodum,
sírou anyát teküncsed,
buabeleül kinyuhhad!

Én édes Uram,
Egyetlenegy fiam,
Síró anyát tekintsed,
Fájdalmából kivonjad!

Oh, dolç Senyor meu,
el meu únic fill,
mireu aquesta mare plorosa.
Aparteu-la del dolor!

Scemem kunuel arad,
en iunhum buol farad
the werud hullothya
en iunhum olelothya

Szemem künyüel árad,
junhum buol fárad.
Te vérüd hullottya
én junhum olélottya.

Szememből könny árad,
Szívem kíntól fárad,
Te véred hullása,
Szívem alélása.

Dels meus ulls cauen les llàgrimes,
el meu cor pateix pel turment,
la teva sang s'escola,
el meu cor llangueix.

Vylag uilaga
viragnac uiraga.
keseruen kynzathul
uos scegegkel werethul.

Világ világa,
virágnak virága,
keserüen kinzatul,
vos szegekkel veretül!

Világ világa,
Virágnak virága,
Keservesen kínoznak,
Vasszegekkel átvernek!

Llum del món,
flor de flors,
et torturen amargament,
et travessen amb claus de ferro!

Vh nequem en fyon
ezes mezuul
Scegenul scepsegud
wirud hioll wyzeul.

Uh nekem, én fiom,
ézes mézüül,
szégyenül szépségüd,
vírüd hioll vizeül.

Jaj nekem, én fiam,
Édes, mint a méz,
Megrútul szépséged,
Vízként hull véred!

Ai de mi, fill meu,
dolç com la mel,
la teva bellesa convertida en lletjor,
la teva sang s'escola com l'aigua!

Syrolmom fuhazatum
therthetyk kyul
en iumhumnok bel bua
qui sumha nym kyul hyul

Sirolmom, fuhászatum
tertetik kiül,
én junhumnok bel bua,
ki sumha nim hiül.

Siralmam, fohászkodásom
Láttatik kívül,
Szívem belső fájdalma
Soha nem enyhül.

El meu lament, la meva pregària,
es poden veure des de fora;
el dolor del meu cor
mai no s'apaivaga.

Wegh halal engumet
eggedum illen
maraggun urodum,
kyth wylag felleyn

Végy halál engümet,
eggyedűm íllyen,
maraggyun urodum,
kit világ féllyen!

Végy halál engemet,
Egyetlenem éljen,
Maradjon meg Uram,
Kit a világ féljen!

Emporta-te'm, mort,
deixa que visqui el meu únic fill;
salveu-lo, Senyor,
el món us hauria de témer!

O ygoz symeonnok
bezzeg scouuo ere
en erzem ez buthuruth
kyt niha egyre.

Ó, igoz Simeonnok
bezzeg szovo ére:
én érzem ez bútürüt,
kit níha egíre.

Ó, az igaz Simeonnak
Biztos szava elért,
Érzem e fájdalom-tőrt,
Amit egykor jövendölt.

Oh, la paraula del just Simeó
m'ha atrapat,
sento l'espasa de dolor,
el que ell va predir fa temps.

Tuled ualmun
de num ualallal
hul yg kynzassal,
Fyom halallal.

Tüüled válnum;
de nüm valállal,
hul igy kinzassál,
fiom, halállal!

Ne váljak el tőled,
Életben maradva,
Mikor így kínoznak
Fiam, halálra!

Que no em separin de tu,
deixant-me amb vida
mentre a tu et turmenten,
fill meu, fins a la mort!

Sydou myth thez turuentelen
fyom merth hol byuntelen
fugwa huztuzwa
wklelue kethwe ulud.

Zsidou, mit téssz türvéntelen,
Fiom mert hol biüntelen.
Fugvá, husztuzvá,
üklelvé, ketvé ülüd!

Zsidó, mit tész, törvénytelen!
Fiam meghal, de bűntelen!
Megfogva, rángatva,
Öklözve, megkötve
Ölöd meg!

Jueus, no hi ha justícia en la vostra acció!
El meu fill ha mort, però és innocent!
L'heu capturat, l'heu lligat,
l'heu encadenat,
l'heu matat!

Keguggethuk fyomnok
ne leg kegulm mogomnok
owog halal kynaal
anyath ezes fyaal
egembelu ullyetuk.

Kegyüggyetük fiomnok,
ne légy kegyülm mogomnok!
Ovogy halál kináal
anyát ézes fiáal
egyembelű üllyétük!

Kegyelmezzetek meg fiamnak,
Ne legyen kegyelem magamnak,
Avagy halál kínjával,
Anyát édes fiával
Együtt öljétek meg!
Tingueu pietat del meu fill,
no de mi,
o amb el turment de la mort,
a la mare amb el seu fill,
mateu-nos junts!